Megjegyzés: a vázlat a tervezés során született. A levezetéskor (2017.08.18. Dráma van! - nyáron is program keretében, felnőttekkel, saját élményű programként) született tapasztalatokat az óravezetők alább a szövegben a kék és zöld kiemeléssel írták be.

Bevezetés (10’) – Bemutatkozás (milyen kérdésekre válaszoljanak), keretek tisztázása (telefon, időkeretek, tegeződés, csoport, szabályok), kérdések

Érkezéskor erdő hangulat-zene (?)

Összehangolódás, bemelegítő játék (5’) – (lehetőségek, ötletek: király-bíró, nindzsa, erdő hangjai, evolúciós játék) )

-          evolúciós játék (hierarchia fejlődés játék?) – erdei változat: mókus- nyúl- medve- (farkas)- róka- oroszlán; első oroszlánig.

Fontos, hogy az első oroszlánig kell játszani a játékot!!!

- több ráhangoló, bemelegítő játék is lehet

Tanári narráció: keretszerep tisztázása

megjegyzés: az óra vezetése után a felnőtt résztvevők visszajelzései alapján több lehetőség is felvetődött akeretszerep tisztázásával kapcsolatban. Erre reflektál a következő két megjegyzés.

3-4.osztályos csoport, akik épp erdei iskolában vannak - ezt mondtuk, és erre - azonnal elkezdtek játszani, ami rizikóssá tette a kezdést, talán, ha elhangzik, hogy a csoport az erdő felől hangokra figyelt fel es várt, akkor nem vár minket kaosz. Ettől függetlenül szerintem, ha a célcsoporttal játsszuk is jó, ha tudjak, hogy nem az osztályterembe kóborol be ket mókus

Kérdésként felmerült, hogy mi van akkor ha a résztvevők állat szerepeket vesznek fel és úgy érkezik közéjük a két mókus. Fontos a mi esetünkben, hogy segítséget kérni jönnek és éppen ezért náluk egy magasabb, okosabb csoporthoz kell megérkezniük. Véleményem szerint ezért jó, ha maradnak gyerekek és gyerekként próbálnak meg megoldást találni.

Egész csoportos improvizáció – jelenet (8’/23):

Ki: mókusok, állatok – Mikor: napközben napjainkban; Hol: az erdő közelében; Milyen viszonyban: testvérek és ismeretlen gyerekek; Mi a probléma: a király bebörtönözte a felnőtt állatok nagy részét – a mókusok szüleit is – és a gyerekeknek nincs mit enni, hol lakni, ezért elmenekültek. Segítséget akarnak hívni.

Mókus Marcsi (Mici?) és Mókus Maja, a két testvér elmenekült az erdőből, és eltévedt. Így jutottak el ide, a gyerekekhez (keretszerep?).

 (testvéri kapcsolatuk megjelenítése a foglalkozás alatt többször megjelenhet: te vagy a nagyobb, te meg az idősebb; ragaszkodnak egymáshoz)

Az előzmények az improvizáció során derülnek ki:

Segítséget kérnek, mert:

-          éhesek

-          nincs igazi otthonuk

a király miatt.

• mert árvák

-          kivágták az összes fát, mert fázott a király

-          a nyúl, a medve és a farkas bundáját lenyírták, hogy bundát készíttessen a fázós király belőle

-          a sünit beküldte tejért a faluba és majdnem elütötte egy kocsi, és mindig-mindig visszaküldte

-          a békák nem kuruttyolhatnak, és nekünk is suttogva kell beszélni, mert a király nem tud nyugodtan lustálkodni

-          a madarak tollát kitépette, hogy párnát készíttessen belőle, hogy szebb legyen az álma, amikor alszik (állandóan alszik)

• azért jöttünk, mert otthon már nem jó élni (nem lehet enni, játszani, igazságtalan… a felnőttek megváltoztak, és egy érdemtelen macskától és a Róka helytartótól a király segítőjétől félnek))

Jelenetek: sokkal lassabban, talán kicsit jobban kihangsúlyozva azt, hogy ez egy emlék, a megelevenedett képzelet, több beszélgetés a látottak mélyítése a jelenetek között

A jeleneteknél a résztvevők számára fontos, hogy mindenki találja meg a helyét, mindenki kapjon szerepet, senki ne maradjon magára: medve bocsok, a nyuszi családja stb.

Lassabban kell végigjátszatni!!!

A történetek között meg lehet állni és rákérdezni, hogy: értitek? mi történt? de ugye értitek, hogy mi történt?

-          óriás répa (8’/31): nyuszi és a medve család répát szüretel, arra jár a király, és einstandolja a répát. (ha valaki lázadna, akkor a Róka megfenyegeti, hogy „letépi a fejét”, vagy a farkast ráuszítja) (minden apró részletét ki lehet játszani egy ilyen ünnepségnek: tánc, koccintanak, számoljanak közösen, amikor húzzák ki, evőeszközöket kapnak)

    (A mi foglalkozásunkon a répát is egy résztvevő játszotta. Amíg a földben van addig játssza egy résztvevő, de amikor már kihúzták, ne őt akarják “megenni”)

-          a király szülinapja (10’/41): minden alkalommal, amikor a szülinapját ünnepli (havonta ünnepli!), össze kell gyűlni a Róka háza elé, és ajándékot kell adni. Borz Frici esete (nem csak elmeséltük, hanem meg is jelenítettük): ő nem hozott semmit, mert már nem volt neki otthon semmi, mindent odaadott, és a farkas elhurcolta – azóta se látta senki.(Fontos, hogy Borz Frici bácsi szerepét ne egy gyerek játssza, ne legyen Ő az áldozat) A Róka végigmegy és többektől meg is kérdezi, hogy mit hozott és csak azután jelenti be: őfensége, a király (!!! Itt hangzik el először, hogy a király egy macska, azaz itt van kimondva, hogy: „Kacor király”, azért, hogy ne az elején derüljön ki a résztvevő számára, hogy ez a Kacor király története). Széken hozzák a királyt, mindenkinek sorba kell állni, nem nézhet rá, nem lehet leülni, jelen van. Először elsétál közöttünk (amikor mi játszottuk nem sétált el közöttük, csak leült), majd a Róka bejelenti: Adjátok át az ajándékotokat Kacor királyunknak, egy ajándékkal elé kell járulni. Ezután játsszuk el a szülinapot, ahol minden családnak elő kellett készülni ajándékkal, átadni Kacor királynak, és a király minden esetben morog, fújtat, sóhajt, szóval elégedetlen. Végül odasúg valamit a Rókának, aki bejelenti, hogy legközelebb, aki kedveskedni akar a királyának, az hozzon őzpecsenyét vacsorára. Az őzpecsenye helyett lehetne vmilyen tárgy

-          Mókus család börtönbe zárása (10’/51): Apa és Anya vacsoráznak családi körben. Már kivágták az odvas fájukat, amiben korábban laktak, ezért a száraz lombok között ülnek. Egyszer csak rárontanak a farkasok és a Róka: Nektek még van élelmetek! Ezért nem adtatok semmit Kacor királynak! Tudjátok, hogy ez kötelező, ezért most elvisszük a gyerekeiteket, hogy megtanuljátok! A farkasok megragadtak minket, és abban a pillanatban Anya és Apa szembeszállt a félelmetes farkasokkal. Azt üvöltötték, hogy „Csak a testemen keresztüüüül” és dulakodni kezdtek. Én becsuktam félelmemben a szemem, és csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem. (csoportbontásban közösen megalkotják Maja és Mari által látott képet a dulakodásról. A képben összekuporodva benne van Mari illetve Maja is (Maja és Mari szerepét is a képben játszhatja valaki, így a dráma tanárok kívülről tudják instruálni őket), és megosztják, hogy az járt a fejükben, hogy mit kellene tenni. Akinek van ötlete, az odamehet és a mókusgyerekek szerepébe kuporodva kihangosíthatja az ő gondolataikat. (vagy gondolatkövetésre lehetőség: a képben szereplő farkasok – miért teszik ezt?)

Ez egy nagyon hatásos, erős kép tud lenni. A mi esetünkben, két különböző jelenetet mutatnak be. Az egyik, amikor a farkasok el akarják vinni Maját és Marit. A másik csoport pedig azt amikor a szülőket viszik el a farkasok. Mindkettő esetben odamehetnek és megérinthetik a képben állókat, akiknek ki kell mondaniuk amit éppen gondol az általuk megformált szereplő.

Ebből lehetett volna sokkal nagyobb káosz, necces volt a mókus szerepből rávenni őket a képre és kicsit hülyén hangzott, hiba volt, hogy másik szerepre “kenyszerítettem” őket, ha erre több időt hagyunk vagy másképpen vezetjük be a konvenciót kevésbé lett volna didaktikus…..itt éreztem a legszűkebbnek a teret!

Átvezetés (5’/56)

A mókusok “narrációja”, jelenet: Látod, ezt nem értik. Azt senki nem értheti meg, hogy mi zajlik az erdőben, aki nem volt ott.

Dehogy is. Szerintem mindent értenek, nem.

Látod, nem válaszolnak.

Értitek, hogy miért kellett eljönnünk?

Várjatok, mert még valamit el kell mondanunk. Egy évvel ezelőtt, amikor még minden rendben volt, és az erdő lombjai között lehetett fogócskázni, mert voltak lombok, és nem volt király, egyszer a nagy tölgyfánál üldögéltünk, amikor…

(A foglalkozás alatt, úgy beszéltünk róla, mint egy nagy titokról, amit még senkinek nem mondtunk el)

Színházi jelenet (5’/61): (kell a nagy tér, hogy mindenki rálásson a jelenetre)

Kell az erdő, fák – ezek a szereplők. A mókusok a lombok között.

Az egyik fa tövében ott hevert egy nagy bunda – akkor még nem tudtuk, hogy kicsoda-micsoda. Csak furcsa szuszogást és hortyogást hallottunk.

A Róka rőzsét lop, lopakodik, és a reccsenést a játszó-fák adják.

Kergetőzés, szaladgálás. Megijednek, kifáradnak.

Róka felbátorodik egy idő után, találgat, Kacor alig válaszol, kicsit fél, majd rájön, hogy nincs veszélyben, és fáradtan nyújtózik, visszafekszik.

Ki vagy? Ásítás közben megpróbálja kimondani a nevét, amit Róka félreért. Kapor, karton, k…

Amikor a próbálgatásban a királyhoz jut, Kacor mordul egyet és kimondja a nevét: Kacor

Róka: Kacor… király? Kacor király! Tudtam… (hajbókol)

és elindultak a Róka háza felé, hogy lakjon nála.

Most már látjátok, hogy hogyan érkezett meg a mi királyunk? Szerintetek ez mit jelent? Ő az állatok királya. → Ez nem is igazi király. Ez egy macska, ami nem is oroszlán. De akkor hogy lehet, hogy senki nem ellenkezik?

Ebből kis beszélgetés lehet (8’/69)

Szerintem innen nagyon hiányzik vmi, ami segítené a megoldásokon való közös gondolkodást….

Gyűjtés, listázás, beszélgetés (10’/79) (a mi foglalkozásunk alatt ezt nem sikerült úgy megvalósítani, ahogy a tervezetben van. Nálunk csak egy megoldás született. Fontos, hogy legyen idő végig gondolni és hogy mindenki el tudja mondani, hogy szerinte mi lehet a megoldás. + szerintem segítség lehet, hogy a táblára felírjuk a megoldásokat (nem a Mókus Maja és Mari írja fel- ők nem tudnak írni- hanem a gyerekeket kell megkérni) és úgy könnyebb csoportosítani és játszani vele.

Mit lehet most tenni? Mit tehetünk mi gyerekek? Mit tehetünk egyáltalán?

A gyűjtés során egyelőre 4 féle csoportosítást tudtunk elképzelni:

-          szembeszállunk

-          belső segítség, összeesküvés

-          külső segítség hívása

-          menekülés (akár csak mi, akár az egész erdő)

Az ötletek alapján a felvetett helyzeteket közös improvizációban ki lehet próbálni.(20’/99)

-          szembeszállunk – farkasok, király

-          belső összeesküvés – farkasok, Róka, király

-          külső segítség – akit hívnak, és meg kell győzni

-          menekülés – mókus gyerekek, akik szenvednek

Zárás (5’/104) – összegzés, a fontosabb csomópontok megjelölése, felidézése, köszönet mondás, elköszönés.

Megyünk, és megkeressük a barátainkat, hogy elmondjuk nekik, hogy mit lehet tenni.

Megjegyzés: A vázlatban nem jelöltük mindenhol a mókusok szerepeit, hiszen ez egyfajta kanavászként szolgált. Ezek a szövegek soronként jelentik a megszólalásokat. Az egyik mókus félősebb, a másik mókus optimistább - hogy lehessen kapcsolódni hozzájuk, de tudják a kételyeket is meghallani, és kiemelni.

Az igazi kihívást a vázlat abban kínálja, hogy a tanári szerepek kis és kiszolgáltatott állatkák, akik alacsony státuszban vannak jelen. Ez másfajta attitűdöt kíván, mint a szokásos vezetői szerep. Ugyanakkor, amikor a mókusok megjelenítik az erdei történéseket, akkor felveszik a Róka szerepét is, és Kacor királyét - tehát a mókusok azt játsszák, hogy ők a Róka és Kacor. Ilyenkor ki-be léphetnek a kétszerep között, mert ők a játék során végig mókusok, és nem kell drámatanárként megjelenniük - azaz nem kell kilépni a szerepből, hanem végig az alap-mókus-szerepként vannak jelen.

A történetben azt vizsgáltuk, hogy miként válhatott érdemtelenül egy macska az erdő királyává. Szerintünk a Róka félelme és butasága tette királlyá Kacort és a macska a lustasága miatt nem

Az vázlat egy közös tervezési gyakorlaton született, mely során előzetesen meghatározásra került, hogy az óra maximum 90 perces lehet, felső tagozatos korosztályú csoportnak készül, és valahogy az "internet veszélyeiről" kell szólnia. Az óravázlat döntéseit a csoport közösen hozta meg.

Az órát a Magyar Drámapedagógiai Társaság Dráma van! - nyáron is című rendezvényén próbáltuk ki az eseményen résztvevő felnőtt drámapedagógusokkal, érdeklődőkkel. A megjegyzések ezen alkalom élményeire reflektálnak.

Az órát 3 fő vezette, de két tanárra módosítás nélkül adaptálható. Egy drámatanárra is átalakíthatónak tartjuk, némi jól időzített külső támogatással.

1. TANÁRI NARRÁCIÓ (2 perc)

Csabi 16 éves, mióta elballagtak az általános iskolából, egy közös facebook csoportban tartják a kapcsolatot általános iskolás barátaikkal. Legjobb barátjával, Bálinttal most is egy osztályba járnak. Csabi jól érzi magát az iskolában, senkivel nincs különösebb konfliktusa. Van egy barátnője, akivel 8 hónapja együtt vannak, viszont ő nem ide jár.

Azt tudjuk még, hogy egy olyan oldalra szokott rendszeresen posztolni, ami vicces, érdekes, szórakoztató tartalmakat, képeket, mémeket, rövid videókat közöl.

2. KISCSOPORTOS GYŰJTÉS (5-8 perc)

Kis csoportokban soroljátok fel, hogy Csabi:

1. A) milyen oldalakat követ
2. B) milyen eseményekre megy
3. C) milyen borítóképet rak ki
4. D) milyen csoportoknak tagja

Majd a csoportok beszámolnak.

3. MÁTRIX (5-8 perc)

Hány facebook ismerőse lehet Csabinak? Kik ők? A tanár ezen a ponton behoz egy előkészített fogast, rajta különböző hosszúságú fonalakkal. Ábrázoljuk térben a Csabihoz közel álló embereket, Facebook ismerősöket a fonalak segítségével. Olyan közel álljunk hozzá, amennyi a közös facebook aktivitásuk. Akinek van ötlete egy ismerősre, nevezze meg magát, és álljon be a véleménye szerinti helyre, távolságra.

MEGJEGYZÉS: Nagyon izgalmas volt a gyakorlat, de mind az óratartók, mind a résztvevők úgy érezték, hogy el lett tékozolva a benne rejlő lehetőség. Javasoljuk továbbgondolásra, vagy esetleg vissza lehet hozni az óra végén, a reflektív szakaszban.

4. KISCSOPORTOS ÁLLÓKÉP KÉSZÍTÉS (10 perc)

Három kiscsoportban készítsétek el egyet-egyet Csabi legtöbb like-ot érő képeiből vagy rövid önismétlő videóból (GIF), amelyeket megosztott a humoros képeket gyűjtő oldalon, ahová rendszeresen szokott posztolni.

Majd megnézzük az alkotásokat. 

5. TANÁRI NARRÁCIÓ és ALTERNATÍV FORRÓSZÉK (10-12 perc)

Csabi egy újabb képet tesz közzé ezen az oldalon, amelyet Bálint barátja osztott meg a közös, zárt csoportjukban. A képen egy nehezen felismerhető, de egyértelműen 15-16 éves korú lány szerepel, és az iskolájuk egyik népszerű, fiatal angol tanár ura. Mindez pénteken történik, majd szombaton Csabira ráír Laura, egy másik osztálytársuk.

A projektoron megjelenik Csabi messengere. Amennyiben két tanár vezeti az órát, az egyikőjük a csoportot koordinálja, a másik Laura szerepében a terem egy nem feltűnő pontján, vagy a termén kívül ír Csabinak. Csabiként a résztvevők válaszolhatnak. 

A Laura-szerep által megosztandó információk: ő van a képen; már legalább 30 helyre kikerült; több százan látták, like-olták és megosztották. Fontos, hogy a beszélgetésből, Laura mondataiból ne derüljön ki egyértelműen, hogy van e intim viszony közte és a tanár között vagy nincs. Javasolt mondatok: "Most mindenki azt fogja hinni, hogy van köztünk valami." "Hülye vagy, mi van, ha anyám meglátja?"

MEGJEGYZÉS: Nagyon jól működött a technika behozása az órába több ponton. Itt is behúzta a résztvevők az, hogy a Laura-profil sokkal hitelesebb, mintha az egyik tanár a szemük láttára venne fel egy szerepet. 

6. KIMEREVÍTETT PILLANAT és GONDOLATKÖVETÉS (10-12 perc)

Hétfőre már a teljes 10. osztály látta a képet. Volt, aki meg is osztotta, de olyan is, aki egyáltalán nem foglalkozott vele. Néhányakat megbotránkoztatott, néhányan menőnek tartották. Ezen a napon az első óra angol, a képen szereplő tanár úrral. Laura is már a teremben van (tanár szerepben). Csabi késve érkezik, egy lépéssel a tanár úr után.

Rendezzük be az osztálytermet! Milyen arcokat, reakciókat láthatott ebben a pillanatban Csabi a teremben? Mindenki helyezkedjen el, és merevedjen bele egy reakcióba.

A másik foglalkozásvezető, aki épp nem szerepben van, Csabi képzeletbeli helyén állva készít egy videót: körbe pásztázza az osztály képét. Mikor kész, kivetíti, és közösen megnézzük, többször is.

Hogyan értelmezheti Csabi a reakciókat? Mi jut eszébe róluk? Gondoljuk végig közösen! 

MEGJEGYZÉS: A technika használata itt is élményszerűbbé tette a kimerevített pillanat elemzését, ráadásul egy olyan nézőpontból tudtunk ránézni közösen, amelyre más eszköz, konvenció nem adott volna alkalmat. Ezt az elemet külön kiemelték a résztvevők.

Viszont a közös értékelés során merült fel az a kritika, hogy miért a tanár úr helyzete kerül a középpontba, miért nem Laura helyzete az, amin gondolkodunk Csabi szerepéből. Mindkettőt elképzelhetőnek tartjuk, kis módosításokkal Laura is lehet a dilemma forrása.

7. TANÁRI NARRÁCIÓ és JELENET (5 perc)

Az angol óra és a nap további része eseménytelenül telt. Másnap, kedden az osztály az angol óra kezdetén a teremben várta a tanárt, de ő nem jött be órát tartani. Az ezt követő pénteken Bálintot (tanár szerepben), Csabi barátját szólította le egy osztálytársuk, Kitti (tanár szerepben). 

A jelenetben elhangzó információk: Kitti készítette a képet, és privátban küldte át Bálintnak; dühös azért, hogy tovább osztotta, Bálint magyarázkodik: Csabi osztotta meg nyilvánosan; valójában nem történt semmi, a kép csak egy jól elkapott pillanat; Kitti édesanyja az SZMK tagja, akik megindították a felfüggesztési eljárást a tanár ellen; Kitti nem hajlandó elvinni ezt a balhét.

MEGJEGYZÉS: Egy tanár esetén ez a jelenet kihagyható, mivel a következő helyzetből is kiderülhetnek az információk. 

8. FÓRUM SZÍNHÁZ (5 perc)

Bálint (tanár szerepben) Kitti (tanár szerepben) távozása után az addig nézői pozícióban lévő csoporthoz fordul, Csabiként szólítva meg őket. Támadó jellegű monológot intéz Csabinak, megosztva vele a Kittitől hallott információkat. A résztvevők reagálnak.

9. EGÉSZ CSOPORTOS EGYEZTETÉS (5 perc)

Mit tehet Csabiban ezek után? Mit gondol Bálint állításairól? Mit gondol az egész helyzetről?

10. GONDOLATMEGOSZTÁS (15 perc)

Mindenki gondolja végig egyesével, sétálás közben, mit kellene most Csabinak tennie. Ha már van egy véleményed, oszd meg a gondolatodat egy szembejövő társaddal. Ha egy véleményen vagytok, vagy a beszélgetésben olyan közös konklúzióra juttok, ami mindkettőtök számára elfogadható, közösen sétáljatok tovább. Ha nincs köztetek megegyezés (amire nem kell mindenáron törekedni!), sétálj tovább, keress másokat.

Amikor már nincs több mozgolódás, a kialakult csoportok megosztják a gondolataikat.

11. JELENETKÉSZÍTÉS (15 perc)

A kialakult csoportok készítsenek egy-egy jelenetet arról, hogy egy év múlva, amikor Csabi találkozik a tanár úrral, mi történik kettőjük között.

1. TEKINTETVÁLTÓS HELYCSERE játék

Célja: ne ütközzenek a párok, figyeljünk egymásra, tudjunk a tekintetünkkel egymásra figyelni és kommunikálni.

2. FOGJ KEZET MINDENKIVEL! játék kombinálva egy kreatív névtanulással:

Mindenki válasszon magának egy olyan kitalált vezetéknevet, amely alliterál a saját keresztnevével és egy rá jellemző tulajdonságot ír le pl. KEDVES KATI, ELMÉLÁZÓ EMESE stb. - Térkitöltő séta közben 1-2 perc alatt kell mindenkivel kezet fogni, és bemutatkozni ezen a néven, megjegyezni minél több nevet.     

Célja: memória- és figyelemkoncentráció fejlesztése, névtanulás.

3. LABDÁS JÁTÉK - dobjuk a labdát valakinek, és MONDJUK A NEVÉT, AMIT AZ ELŐBB MEGJEGYEZTÜNK (körben állunk).

Mindenkihez egyszer mehet csak a labda, ha nem (ha valaki olyannak dobják, akinél már volt), akkor STOP, ELÖLRŐL!- És ugyanolyan sorrendben elölről kell kezdeni a labda továbbadását, dobását.

Célja: memória- és figyelemkoncentráció fejlesztése, névtanulás.

4. TABLÓ alkotás

Térkitöltő, haladó mozgás, séta a teremben zenére, a zene ütemét és hangulatát felvéve kell mozgással kitölteni a teret.

A zene megszakításakor a játékvezető 5-ig számol, eközben csoportos tablót-csoportképet kell alkotni a teljes csoportnak egymáshoz igazodva, egymásra figyelve megadott témákban (2-4 alkalommal ismételve idő függvényében): pl.

• iskola udvaron
• rock koncerten
• mozi előcsarnokában
• futófesztivál rajtjánál
• közértben stb.

Célja: koncentráció-, megfigyelőképesség fejlesztése, együttműködési, kapcsolatteremtési- és reakciókészség fejlesztése.

5. MI A KÖZÖS BENNÜNK?

Párok egymással szemben ülve 1-2 percig beszélgetnek, beszélnek magukról, próbálnak minél több dolgot találni, ami közös bennük - le is írhatnak legalább 5-6 dolgot, amiben megállapodnak pl. szeretik a komolyzenét, kedvenc étel, sokat kirándulnak stb.

2-2 pár összeül egy négyes csoportba, és ők is beszélgetnek 1-2 percig, keresnek közös dolgokat, érdeklődési köröket stb. az előző egyeztetéseket felhasználva - le is lehet jegyezni ezeket.

2-2 négyes csoport összeül egy nyolcas csoporttá, és megbeszélik, hogy mi a közös bennük.

6. Teljes csoportos rövid megbeszélés, tapasztalatok összegzése: MI A KÖZÖS EBBEN A CSOPORTBAN?

A SZERZŐ REFLEXIÓJA: Olyan motivációval jelentkeztem a Nyitott Klub - JÁTSSZUK LE! 2.0  projektjére, hogy eddigi drámás és játszó tapasztalataimat gazdagítom, új ötleteket és motivációkat szerzek, és konkrét, a mindennapi életben azonnal hasznosítható fortélyokhoz jutok általuk.

Tanítói és magyar tanári főiskolai diplomám mellé számtalan akkreditált pedagógus továbbképzést elvégeztem már az elmúlt 30 évben, majd 5 éve az ELTE-PPK játék- és szabadidő szervező MA tanári szakát is. Ezek közül pedagógusi életemet alapvetően két képzés változtatta meg: a „Színjátszó-rendezői 30 órás alapozó képzés pedagógusok számára” Honti György vezetésével, és a 120 órás drámapedagógiai tanfolyam a Drámapedagógiai Társaság szervezésében Kaposi László vezetésével. Ezek hatására a játék és a drámajáték, drámás eszközöket felhasználó játék mindennapi eleme lett tanítói munkámnak. Teljesen megváltozott hozzáállásom és módszertáram az iskolában.  Sokszor kötetlenebb, játékra épülő tanórákat tartok, amelyeknek célja az együttműködési képesség, a koncentráló készség, a kreativitás és fantázia fejlesztése; lényeglátás és megfigyelőképesség fejlesztése; az empátiás készség, tolerancia, önismeret fejlesztése; a verbális és nem verbális kommunikációs eszközök használatának és az önálló döntések meghozásának gyakorlása. Ez az idei a 8. tanévem, hogy felső tagozaton, 5. évfolyamon heti 1-1 órában tanítok egy drámajáték nevű tantárgyat is, amelynek célja az alsó és a felső tagozat közti átmenet megkönnyítése. Ez a 13. tanévem, hogy színjátszó szakkört vezetek, és ez a 31. tanévem, hogy tanítóként kicsikkel dolgozom. Rengeteget játszom minden korosztályú gyerekcsoporttal. Ezért nagy izgalommal vártam a NYITOTT KÖR foglalkozásait, mert szeretem időről időre felfrissíteni tudásanyagomat, új impulzusokhoz, ötletekhez és élményekhez jutni, hogy újabb nézőpontokat kapjak a játékokhoz, és hogy konkrét tapasztalatokat szerezhessek, mint játszó. Úgy érzem, hogy sikerült is ezeket megkapnom, és nagyon jól éreztem magam ezeken a közös alkalmakon (a 10-ből 8x megjelentem a szerződésnek megfelelően), élményszerűek és tanulságosak voltak az órák és a megbeszélések is. Jó volt új embereket, játszótársakat megismerni.

 

• Mit tanultam játékvezetőként a kurzusban?

Rögtön első játékvezető voltam. Azért vállaltam el ezt a feladatot, az ismerkedő játékok vezetését, mert számtalan ilyen ismerkedő órát tartottam már különböző korosztályú gyerekcsoportnak, de még felnőttekkel sosem játszottam ilyeneket. Számomra tanítóként természetes, hogy a játékszabályokat világosan, rövid és egyértelmű utasításokkal ismertetem, mert kicsikkel játszva azt tapasztaltam, hogy csak ez a célravezető. Örültem, hogy a visszajelzésekben a játék után azt mondták a játszók, hogy ez tetszett nekik. Minden játékvezetésemnél az iskolában is egy-egy szóval, vagy gesztussal próbálom a csoport figyelmét összeterelni a játékszabályok ismertetése előtt, az új játék kezdetekor, mert csak így lesz minden érthető, így lesz utána jó a játéktevékenység. Most is így tettem. Sokszor játszom próbajátékot is, itt most erre nem volt szükség. Jó visszajelzés volt, hogy mindenki pozitívumként jelezte nekem vissza a játékvezetési stílusom milyenségét. Mint játékvezető úgy éreztem, hogy mindenki élvezte a játékokat. Sikerült mindent a tervem szerint megvalósítanom. Az első 4 tervezett játékot évről- évre sok-sok változatban folyamatosan játszom gyermekcsoportjaimnál, mindig beválnak, ők is szeretik. Az 5. „játék” volt itt számomra a legizgalmasabb, mert azáltal lehetett a kötetlen beszélgetések kapcsán a legtöbbet megtudni játszótársainkról. Érdekes volt, hogy ennyi különböző korú, érdeklődésű és végzettségű ember hogyan talál közös pontokat. A játéksor utáni megbeszélésen úgy érzem, hogy pozitív, megerősítő visszajelzéseket kaptam, ezért semmit sem változtatnék utólag.

 

• Mit tanultam játékosként a kurzuson?

Játékosként rengeteg konkrét élményt szereztem: játszani felnőttként is jó és felszabadító.  Megélhettem, hogy akikkel együtt játszom, azokkal a játék által szorosabb lett a kapcsolatom, jobban megismertem és elfogadtam őket. Szerintem egy osztályközösség életében is ezért van nagyon fontos szerepe a játéknak. Rácsodálkozhatunk egymásra különböző, a hétköznapitól eltérő helyzetekben. Jó volt különböző életkorú, különböző élethelyzetből érkező és különböző temperamentumú játékvezetők játékaiban és tanítási drámáiban részt venni, mert mindenki egy kicsit máshogy gondolkodik, másképp reagál, más a stílusa, így ez a sokszínűség sokféle tapasztalatot is eredményezett.

Rengeteg hasznosítható, felhasználható új játékot kaptam, amelyek egy részét már ki is próbáltam a gyakorlatban, és ez újabb és újabb sikerélményt is jelentett az iskolában is. El is meséltem a gyerekeknek, hogy ezt vagy azt a játékot a hétvégén tanultam, hogy milyen jót játszottunk ott tanár-társaimmal. És ez egyfajta tiszteletet vált ki bennük, meg is fogalmazták, hogy kevés felnőttet ismernek, aki ilyen lelkesen és komolyan játszik a gyerekekkel is együtt, és hogy örülnek annak, hogy egyenrangú partnerként kezelem őket.

Köszönöm, hogy részese lehettem a projektnek.

 

Budapest, 2017. április 10.                                                         Makráné Várjon Katalin

1. A látásteljesítmény

A résztvevők körben ülnek. Mindenki megkapja ugyanannak a fotónak egy átalakított, eltorzított változatát, aminek a hátoldalán el tudja olvasni, mely szembetegség okozza a látás ilyen természetű elváltozását, ill. az e betegséggel járó tüneteket. A résztvevők feladata minél részletesebben elmondani társaiknak, mit, hogyan látnak a kezükben tartott képen.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Az óra NYK-ben való tapasztalatszerzés után kiderült, hogy hangsúlyossá kell tenni, hogy a képek mindenki számára láthatóak legyenek: a képek személyenkénti leírásai során is, illetve ha körbeértünk, a képeket a kör közepére helyezve (egymás mellé) még egyszer lehetőségük van a résztvevőknek megfigyelni a „látás különböző változatait”.

A képek bemutatása után összegyűjtjük a látásteljesítményt meghatározó tényezőket: látásélesség, kontrasztérzékenység, látótér nagysága, színlátás, fluktuáló látásteljesítmény, a szem alkalmazkodóképessége.

2. Saját élmény szerzése: a helyiség feltérképezése lehunyt/eltakart szemmel. A cél minél több nem látásos érzékszervi benyomás szerzése.

• Párok alakítása:

A foglalkozás vezetője megmutat egy aláírókeretet, a csoport feladata rájönni a keret funkciójára. Ha kitalálták, egy-egy vezeték- és keresztnévvel ellátott cetlit, egy darab papírt és íróeszközt kapnak, a feladatuk becsukott/eltakart szemmel leírni az adott nevet, majd némán megkeresni azt a személyt, aki ugyanazt a nevet írta le.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: A gyakorlat bevezetése során nem hangsúlyoztam eléggé, hogy a párok az íráskép alapján találjanak egymásra, így a leírt nevet hangosan mondogatva keresték egymást. Az is kiderült, hogy ez a feladat nem nagy kihívás ép látású emberek számára, mivel nagyon rutinosan, könnyedén írnak le eltakart szemmel is ilyen rövid szavakat. Az előzetesen gondoltnál jóval jobb eredményen meglepődött a csoport, és a közös gondolkodás az okok felfejtéséről építő, előremozdító volt.

• Látóvezető technikák ismertetése

Karfogás, védő testtartások, falkövetés technikája, szűk helyen való áthaladás, kilincs/széktámla/tárgy megtalálása.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: A próbaórán sajnos még nem került bemutatásra az utolsó technika, a tárgyak helyének látóvezető által való megmutatása, így mindegyik párnak egyéni módszert kellett erre kialakítania. Mikor mulasztásomat elmondtam, a résztvevők egyetértettek abban, hogy hasznos lett volna ezt is ismertetnem.

• A megismert technikák segítségével 1 percig a pár egyik, majd a foglalkozás vezetőjének jelzésére a másik tagja lép a vak embere szerepébe.

A gyakorlat a NYK-ben való foglalkozáson nem érte el a célját, mivel a részt vevők többsége nem a hallásos-tapintásos vagy egyéb érzékelhető benyomások felfedezésére, ill. megjegyzésére koncentráltak, vagy legalábbis azok nem kerültek megosztásra a megbeszélés során, inkább „csak” érzelmi benyomásaikról számoltak be. Ez, utólag végiggondolva, nem meglepő, az első élményszerzés során magával a helyzettel való szembesülés is nagy kihívás. A szimulációs gyakorlat során feladatot adni valószínűleg csak később ajánlott.

A következő gyakorlatra nem maradt idő:

3. Szobrok megjelenítése és utánzása

A résztvevők visszarendeződnek a korábbi párokba, majd a gyakorlat elvégzéséhez egy másik párt választanak maguk mellé. A párok egyik tagja egy-egy cetlit kap, rajta egy megformálandó alakkal, mozdulattal (kisbaba, majom, bohóc, futó a rajtnál, imádkozó ember, néptánc közben stb ...). Csukott szemmel megalkotja a szobrot, párjának feladata letakart szemmel „megnézni”, azaz letapogatni, majd lemásolni azt. Ha elkészült, mindketten kinyitják a szemüket és szemrevételezik egymást. Majd a négyes csoport párjai egymás szobrait mintázzák meg, ezzel lehetővé válik a párosoknak saját megoldásuk alaposabb megismerése.

A Nyitott Klub tagjai számára a Karácsony előtti utolsó találkozásra szántam elgondolkodásra, évlezárásra, újrakezdésre.

1. Hogy vagy itt és most?

• Sétálj a hangulatodnak megfelelően! Jelenítsd meg a mozgásoddal!
• Tegyél hozzá egy jellegzetes mozdulatot! Haladj tovább így!
• Adj ki hangot is hozzá! Ez lehet egy sóhaj, egy felkiáltás, egy szó vagy egy mondat! Jól figyeld meg, mit csinálsz, jegyezd is meg!

2. Cseréljünk hangulatot!

Két egysoros vonalban egymással szemben állunk. Ha páratlanul vagyunk, én is beállok az előző játékba, hogy legyen nekem is elkészült mozgásformám. Az egyik sor első embere elindul a másik sor utolsó embere felé átlósan, a kitalált hangulatának bemutatásával. Középen találkoznak, akkor átveszik egymás mozgássorát, és a kicserélt hangulatnak megfelelően mennek tovább, a párjuk helyére. Amikor ők helyet cseréltek, jön a következő pár. A többiek végignézik a két ember helycseréjét. Addig tart a játék, míg mindenki sorra nem került, azaz amíg az első sor utolsó embere helyet cserél az másik sor első emberével.

3. Bizalomjáték – életkör

Egy kötélből kört formálok, mindannyian ráállunk, szorosan egymás mellé. Születési időpontunk alapján sorba kell rendeződnünk úgy, hogy legalább egy lábunk mindvégig a kötélen kell maradjon. Segítsünk egymásnak a helyünk megtalálásában!

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Úgy gondolom a bemelegítés, az első három játék elérte célját. Egymásra hangolódtunk, a játszók mindannyian élvezettel, egyre érezhetőbb felszabadultsággal vettek részt a feladatokban. Ezért is hagytam ki az óravázlatom szerinti 4. pontban szereplő villámkérdéseket, utólag is bebizonyosodott, hogy a szoros időkorlát miatt ez indokolt is volt.

4. Villámkérdések (az óratesztelésből a szerző kihagyta)

Körben ülünk a földön. Meggyújtok egy gyertyát, amelyet körbeadunk. Mindenki kap egy villámkérdést, addig nála van a gyertya. (Eredetileg gyufával kell játszani, a gyufa meggyújtásától az elégéséig van ideje gondolkodni, választ adni az éppen sorra kerülőnek.)

Példák:

-Jól érzed magad a jelenlegi életkorodban?

-Mire vagy az életedben a legbüszkébb?

-Mi a legjobb tulajdonságod?

-Mi a legrosszabb tulajdonságod?

-Hiszel a reinkarnációban?

-Szerinted az anyagi jólét összefüggésben van a boldogsággal?

-Sikeresnek érzed magad a munkádban?

-Definiáld egy szóval a halált!

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Nyilvánvaló, hogy kevésbé érezték volna merésznek az 5. feladatot a játszók, ha előtte beszélünk önmagunkról, ezzel belementünk volna az intim szférába, amely erősen támadva lett az önmagunk életéből készített állóképekkel.

5. Állóképek az életemről

Minimum 4 állóképben jelenítsd meg életed eddigi legfontosabb legjelentősebb pillanatait! Az 1. vázlatpont A születés legyen mindenkinél! Írd is le az állóképek címét! Gyakorold az állóképek összekapcsolását is! Mindenki kap egy írólapot és egy íróeszközt. Önálló átgondolásra, a mozgáselemek gyakorlására legalább 10-15 percre van szükség.

Amikor mindenki készen van, párokban bemutatjuk, egy játszó olvassa a társa által leírt címet, a másik pedig előadja hozzá a kitalált szoborpózt! Az előadás alatt relaxációs zene szól. Mindenki produkcióját végignézzük.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Visszajelzésként többen is elmondták, hogy merész volt ez a feladat, túl sebezhetővé teszi a szereplőket. Igen. Egyrészt ilyen jellegű feladatokat a 15 éve vezetett csoportommal szoktam csinálni, ahol a bizalmi légkör olyan, hogy nem okoz senkinek problémát, hogy megmutassa legbenső énjét, illetve mivel heti rendszerességgel találkozunk, feloldhatóak és kezelhetőek az ilyen jellegű játékokból adódó lelki „megzuhanások”.

Valóban merész voltam. De hiszem, hogy ott van dolgunk magunkkal, ahol valami nincs rendben, ahol kimozdulunk a homályba, elhagyjuk a biztonságosat, és kilépünk a komfortzónánkból. Megrázott, hogy az egyik játszótársam megkért, hadd ne kelljen részt vennie. Természetes, hogy kiült. De bántott, hogy vajon bántottam őt ezzel a gyakorlattal? Fájdalmat nem akartam okozni. Óra végén elmesélte, hogy van egy feldolgozhatatlan trauma az életében. L Más is volt, aki nem szeret megnyílni ennyire mások előtt. Sokan viszont épp ezért voltak hálásak, hogy kiadtak valami olyat magukból, ami már rég ott lapult a mélyben. Megéltek a játék során egy érzést, felszínre került, amire jó volt „ránézni”. Azt is visszajelezték, hogy ez szinte már „pszichodráma”. Tudom, hogy nagyon nagy felelősség ilyet vezetni. De bíztam benne, hogy gyakorlott drámatanárok, színész-tanárok között kipróbálhatom sérülés nélkül.

6. Boldog az életed?

A terem képzeletbeli átlójában felállunk. 0-10-es skálán, mennyire érzed magad boldognak? A terem egyik sarka a 0, az átellenes sarka a 10. Miután mindenki beállt a megfelelő helyre, kétfelé osztom a csapatot, mindkét csapat kap egy csomagoló papírt, és filctollakat. Az a kérésem, hogy írjátok le a papírra, akik 0-5-ig álltak: Mi az, amitől nem vagy boldog? A 6-10-ig állók: Miért érzed boldognak az életed?

Amikor mindkét csapat elkészült, felolvassuk a leírtakat. Mindig felváltva szólalnak meg a csapatok, „felelgetve” egymásnak.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Érdekes megfigyelés volt, hogy a „boldogtalanok” feszengtek a feladattól, majd visszajelezték, hogy amiket a „boldogok” mondtak, rájuk is igaz. Számomra ez nagy tanulság volt, hogy nagy átlagban egyformán kapjuk az élettől a jót-rosszat, de az a nem mindegy, hogy mit látunk meg belőle. Pozitív szemléletre van szükség. A boldogság belülről fakad.

7. Engedd el!

Akármelyik csoportban is voltál, biztos, hogy te is küzdesz nehézségekkel, problémákkal. Vegyél el egy lufit, és miközben felfújod, gondolj erősen erre a problémára, ami most leginkább foglalkoztat! Megvárom, míg mindenkinek sikerül felfújni a lufit. Most engedjétek el a lufikat, nézd, ahogy elrepül!

8. Tanári szerepbe lépés – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A lufik repülésének hangját kivárva, amikor csend lesz, ugyanazon az átlón végighaladva elmondom a verset. Néhányakat megérintve, spontán mozgásokkal: leülés, hanyatt fekvés, ami épp kívánkozik. A végére az ellenkező sarokba érek, megállok.

9. Csoportos szobor alkotása

A verset annyi részre szétvágom óra elején, ahányan jelen vagyunk. Mindenki kihúz egyet. A részletek meg is vannak számozva. Akinél az első részlet van, feláll, elmondja a verssort, és beáll középre egy szoborpózba a vers, a mondanivaló hangulatát megjelenítve. A második részlet következik, ő is elmondja a sorát, majd kapcsolódnia kell az első emberhez a szoborban. Ez így megy, amíg mindenki sorra nem kerül.

10. Képzelt riport… Valaki mondja meg… - közös éneklés

A szobor megalkotása után rögtön bekapcsolom a zenét, középre teszem a dalszöveget, és énekelni kezdek. Spontán bekapcsolódásra van lehetőség.

11. A dal előadása

4-5 fős csapatokat hozok létre.

Az első lépés, hogy a dalszövegből maximum 3-4 mondatot, sort tartsanak meg. Válasszátok ki a számotokra legfontosabb sorokat!

Majd ezeket a sorokat adjátok elő, lehet énekelve, lehet prózában, és válasszatok hozzá színes anyagokat és ritmushangszereket! Alkossatok egy kompozíciót mozgásszínházi elemekkel, használjátok az anyagokat, és ritmussal kísérjétek!

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: A 7.8.9.10.11. pont szerintem szép ívet írt le. Az óra végi értékelésben is ezt jelezték vissza a többiek. Művészi volt, a játszók bevonódtak, átélt, mély pillanatok születtek, az érintések, tekintetek megható, bensőséges élményt adtak. Ehhez pedig szerintem szükség volt az óra eleji kicsit drasztikus megnyitásra.

12. Az élet folyója

Nyíl alakú post it és írószer kiosztása. Közben végigterítek egy nagy kék anyagot a földön. Instrukció: Ez az élet folyója.

Te mit teszel bele? Mit hagysz magad után? Mit szeretnél magad után hagyni? Mi a legfontosabb, amivel hozzá szeretnél járulni az ÉLETHEZ? Írj egyetlen szót a papírra! Ragaszd bele az élet folyójába!

Helyezkedj el kényelmesen! A csendből fogunk indulni. Először halkan szólalj meg, aztán egyre hangosabban egészen a kiabálásig fokozd fel a hangod! Azt az egy szót kell kimondani, amit a papírra írtál. Mindenki egyszerre! Majd újra fokozatosan elhalkulunk, amíg újra csend lesz. 

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Ez a játék nem valósult meg. Talán, ahogy néhányan javasolták, ha nem a magunk, hanem más cédulájának tartalmát kell kikiabálnunk magunkból, könnyebb lett volna… de az nem az, amit én célnak gondolok. Nem baj, hogy nem sikerült. Most és itt nem tudtuk ezt megfogalmazni jól, és kimondani sem. De ez egy élet feladata, nem pedig ezé az óráé.

13. Reflexió

Az órára sokféle színű nagy selyemanyagot hoztam. Válaszd ki, állj a mellé, amelyik leginkább kifejezi, hogy az órán hogy érezted magad! Akik egyfélét választottak, tekerjék maguk köré az anyagot.

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Kitárulkozásunk után beburkolózhattunk egy anyagba, azokkal, akik hasonlóképpen élték meg az órát, mint mi. Szerettem volna újra védettséget adni, megmelegedni, valakihez kapcsolódni. Szerintem az élet legnagyobb értéke, ajándéka az emberi kapcsolatok, azaz szeretni. Ezt kell építeni, miközben megtaláljuk és megőrizzük önmagunkat.

Remélem gondolatébresztő volt az órám, szerettem volna, ha az ünnepet úgy éljük meg, hogy érezzük, mindennap egy új lehetőség, különösen a Karácsony!

14. Búcsú

Mindenkinek kiosztom az óra mottóját:

„KINCSET SZÓROK SZÉT MINDEN PERCBEN!”

A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Azaz használd ki a lehetőségeidet, élj tudatosan, legyél lelkes, szeresd az életet!