Megjegyzés: a vázlat a tervezés során született. A levezetéskor (2017.08.18. Dráma van! - nyáron is program keretében, felnőttekkel, saját élményű programként) született tapasztalatokat az óravezetők alább a szövegben a kék és zöld kiemeléssel írták be.

Bevezetés (10’) – Bemutatkozás (milyen kérdésekre válaszoljanak), keretek tisztázása (telefon, időkeretek, tegeződés, csoport, szabályok), kérdések

Érkezéskor erdő hangulat-zene (?)

Összehangolódás, bemelegítő játék (5’) – (lehetőségek, ötletek: király-bíró, nindzsa, erdő hangjai, evolúciós játék) )

-          evolúciós játék (hierarchia fejlődés játék?) – erdei változat: mókus- nyúl- medve- (farkas)- róka- oroszlán; első oroszlánig.

Fontos, hogy az első oroszlánig kell játszani a játékot!!!

- több ráhangoló, bemelegítő játék is lehet

Tanári narráció: keretszerep tisztázása

megjegyzés: az óra vezetése után a felnőtt résztvevők visszajelzései alapján több lehetőség is felvetődött akeretszerep tisztázásával kapcsolatban. Erre reflektál a következő két megjegyzés.

3-4.osztályos csoport, akik épp erdei iskolában vannak - ezt mondtuk, és erre - azonnal elkezdtek játszani, ami rizikóssá tette a kezdést, talán, ha elhangzik, hogy a csoport az erdő felől hangokra figyelt fel es várt, akkor nem vár minket kaosz. Ettől függetlenül szerintem, ha a célcsoporttal játsszuk is jó, ha tudjak, hogy nem az osztályterembe kóborol be ket mókus

Kérdésként felmerült, hogy mi van akkor ha a résztvevők állat szerepeket vesznek fel és úgy érkezik közéjük a két mókus. Fontos a mi esetünkben, hogy segítséget kérni jönnek és éppen ezért náluk egy magasabb, okosabb csoporthoz kell megérkezniük. Véleményem szerint ezért jó, ha maradnak gyerekek és gyerekként próbálnak meg megoldást találni.

Egész csoportos improvizáció – jelenet (8’/23):

Ki: mókusok, állatok – Mikor: napközben napjainkban; Hol: az erdő közelében; Milyen viszonyban: testvérek és ismeretlen gyerekek; Mi a probléma: a király bebörtönözte a felnőtt állatok nagy részét – a mókusok szüleit is – és a gyerekeknek nincs mit enni, hol lakni, ezért elmenekültek. Segítséget akarnak hívni.

Mókus Marcsi (Mici?) és Mókus Maja, a két testvér elmenekült az erdőből, és eltévedt. Így jutottak el ide, a gyerekekhez (keretszerep?).

 (testvéri kapcsolatuk megjelenítése a foglalkozás alatt többször megjelenhet: te vagy a nagyobb, te meg az idősebb; ragaszkodnak egymáshoz)

Az előzmények az improvizáció során derülnek ki:

Segítséget kérnek, mert:

-          éhesek

-          nincs igazi otthonuk

a király miatt.

• mert árvák

-          kivágták az összes fát, mert fázott a király

-          a nyúl, a medve és a farkas bundáját lenyírták, hogy bundát készíttessen a fázós király belőle

-          a sünit beküldte tejért a faluba és majdnem elütötte egy kocsi, és mindig-mindig visszaküldte

-          a békák nem kuruttyolhatnak, és nekünk is suttogva kell beszélni, mert a király nem tud nyugodtan lustálkodni

-          a madarak tollát kitépette, hogy párnát készíttessen belőle, hogy szebb legyen az álma, amikor alszik (állandóan alszik)

• azért jöttünk, mert otthon már nem jó élni (nem lehet enni, játszani, igazságtalan… a felnőttek megváltoztak, és egy érdemtelen macskától és a Róka helytartótól a király segítőjétől félnek))

Jelenetek: sokkal lassabban, talán kicsit jobban kihangsúlyozva azt, hogy ez egy emlék, a megelevenedett képzelet, több beszélgetés a látottak mélyítése a jelenetek között

A jeleneteknél a résztvevők számára fontos, hogy mindenki találja meg a helyét, mindenki kapjon szerepet, senki ne maradjon magára: medve bocsok, a nyuszi családja stb.

Lassabban kell végigjátszatni!!!

A történetek között meg lehet állni és rákérdezni, hogy: értitek? mi történt? de ugye értitek, hogy mi történt?

-          óriás répa (8’/31): nyuszi és a medve család répát szüretel, arra jár a király, és einstandolja a répát. (ha valaki lázadna, akkor a Róka megfenyegeti, hogy „letépi a fejét”, vagy a farkast ráuszítja) (minden apró részletét ki lehet játszani egy ilyen ünnepségnek: tánc, koccintanak, számoljanak közösen, amikor húzzák ki, evőeszközöket kapnak)

    (A mi foglalkozásunkon a répát is egy résztvevő játszotta. Amíg a földben van addig játssza egy résztvevő, de amikor már kihúzták, ne őt akarják “megenni”)

-          a király szülinapja (10’/41): minden alkalommal, amikor a szülinapját ünnepli (havonta ünnepli!), össze kell gyűlni a Róka háza elé, és ajándékot kell adni. Borz Frici esete (nem csak elmeséltük, hanem meg is jelenítettük): ő nem hozott semmit, mert már nem volt neki otthon semmi, mindent odaadott, és a farkas elhurcolta – azóta se látta senki.(Fontos, hogy Borz Frici bácsi szerepét ne egy gyerek játssza, ne legyen Ő az áldozat) A Róka végigmegy és többektől meg is kérdezi, hogy mit hozott és csak azután jelenti be: őfensége, a király (!!! Itt hangzik el először, hogy a király egy macska, azaz itt van kimondva, hogy: „Kacor király”, azért, hogy ne az elején derüljön ki a résztvevő számára, hogy ez a Kacor király története). Széken hozzák a királyt, mindenkinek sorba kell állni, nem nézhet rá, nem lehet leülni, jelen van. Először elsétál közöttünk (amikor mi játszottuk nem sétált el közöttük, csak leült), majd a Róka bejelenti: Adjátok át az ajándékotokat Kacor királyunknak, egy ajándékkal elé kell járulni. Ezután játsszuk el a szülinapot, ahol minden családnak elő kellett készülni ajándékkal, átadni Kacor királynak, és a király minden esetben morog, fújtat, sóhajt, szóval elégedetlen. Végül odasúg valamit a Rókának, aki bejelenti, hogy legközelebb, aki kedveskedni akar a királyának, az hozzon őzpecsenyét vacsorára. Az őzpecsenye helyett lehetne vmilyen tárgy

-          Mókus család börtönbe zárása (10’/51): Apa és Anya vacsoráznak családi körben. Már kivágták az odvas fájukat, amiben korábban laktak, ezért a száraz lombok között ülnek. Egyszer csak rárontanak a farkasok és a Róka: Nektek még van élelmetek! Ezért nem adtatok semmit Kacor királynak! Tudjátok, hogy ez kötelező, ezért most elvisszük a gyerekeiteket, hogy megtanuljátok! A farkasok megragadtak minket, és abban a pillanatban Anya és Apa szembeszállt a félelmetes farkasokkal. Azt üvöltötték, hogy „Csak a testemen keresztüüüül” és dulakodni kezdtek. Én becsuktam félelmemben a szemem, és csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem. (csoportbontásban közösen megalkotják Maja és Mari által látott képet a dulakodásról. A képben összekuporodva benne van Mari illetve Maja is (Maja és Mari szerepét is a képben játszhatja valaki, így a dráma tanárok kívülről tudják instruálni őket), és megosztják, hogy az járt a fejükben, hogy mit kellene tenni. Akinek van ötlete, az odamehet és a mókusgyerekek szerepébe kuporodva kihangosíthatja az ő gondolataikat. (vagy gondolatkövetésre lehetőség: a képben szereplő farkasok – miért teszik ezt?)

Ez egy nagyon hatásos, erős kép tud lenni. A mi esetünkben, két különböző jelenetet mutatnak be. Az egyik, amikor a farkasok el akarják vinni Maját és Marit. A másik csoport pedig azt amikor a szülőket viszik el a farkasok. Mindkettő esetben odamehetnek és megérinthetik a képben állókat, akiknek ki kell mondaniuk amit éppen gondol az általuk megformált szereplő.

Ebből lehetett volna sokkal nagyobb káosz, necces volt a mókus szerepből rávenni őket a képre és kicsit hülyén hangzott, hiba volt, hogy másik szerepre “kenyszerítettem” őket, ha erre több időt hagyunk vagy másképpen vezetjük be a konvenciót kevésbé lett volna didaktikus…..itt éreztem a legszűkebbnek a teret!

Átvezetés (5’/56)

A mókusok “narrációja”, jelenet: Látod, ezt nem értik. Azt senki nem értheti meg, hogy mi zajlik az erdőben, aki nem volt ott.

Dehogy is. Szerintem mindent értenek, nem.

Látod, nem válaszolnak.

Értitek, hogy miért kellett eljönnünk?

Várjatok, mert még valamit el kell mondanunk. Egy évvel ezelőtt, amikor még minden rendben volt, és az erdő lombjai között lehetett fogócskázni, mert voltak lombok, és nem volt király, egyszer a nagy tölgyfánál üldögéltünk, amikor…

(A foglalkozás alatt, úgy beszéltünk róla, mint egy nagy titokról, amit még senkinek nem mondtunk el)

Színházi jelenet (5’/61): (kell a nagy tér, hogy mindenki rálásson a jelenetre)

Kell az erdő, fák – ezek a szereplők. A mókusok a lombok között.

Az egyik fa tövében ott hevert egy nagy bunda – akkor még nem tudtuk, hogy kicsoda-micsoda. Csak furcsa szuszogást és hortyogást hallottunk.

A Róka rőzsét lop, lopakodik, és a reccsenést a játszó-fák adják.

Kergetőzés, szaladgálás. Megijednek, kifáradnak.

Róka felbátorodik egy idő után, találgat, Kacor alig válaszol, kicsit fél, majd rájön, hogy nincs veszélyben, és fáradtan nyújtózik, visszafekszik.

Ki vagy? Ásítás közben megpróbálja kimondani a nevét, amit Róka félreért. Kapor, karton, k…

Amikor a próbálgatásban a királyhoz jut, Kacor mordul egyet és kimondja a nevét: Kacor

Róka: Kacor… király? Kacor király! Tudtam… (hajbókol)

és elindultak a Róka háza felé, hogy lakjon nála.

Most már látjátok, hogy hogyan érkezett meg a mi királyunk? Szerintetek ez mit jelent? Ő az állatok királya. → Ez nem is igazi király. Ez egy macska, ami nem is oroszlán. De akkor hogy lehet, hogy senki nem ellenkezik?

Ebből kis beszélgetés lehet (8’/69)

Szerintem innen nagyon hiányzik vmi, ami segítené a megoldásokon való közös gondolkodást….

Gyűjtés, listázás, beszélgetés (10’/79) (a mi foglalkozásunk alatt ezt nem sikerült úgy megvalósítani, ahogy a tervezetben van. Nálunk csak egy megoldás született. Fontos, hogy legyen idő végig gondolni és hogy mindenki el tudja mondani, hogy szerinte mi lehet a megoldás. + szerintem segítség lehet, hogy a táblára felírjuk a megoldásokat (nem a Mókus Maja és Mari írja fel- ők nem tudnak írni- hanem a gyerekeket kell megkérni) és úgy könnyebb csoportosítani és játszani vele.

Mit lehet most tenni? Mit tehetünk mi gyerekek? Mit tehetünk egyáltalán?

A gyűjtés során egyelőre 4 féle csoportosítást tudtunk elképzelni:

-          szembeszállunk

-          belső segítség, összeesküvés

-          külső segítség hívása

-          menekülés (akár csak mi, akár az egész erdő)

Az ötletek alapján a felvetett helyzeteket közös improvizációban ki lehet próbálni.(20’/99)

-          szembeszállunk – farkasok, király

-          belső összeesküvés – farkasok, Róka, király

-          külső segítség – akit hívnak, és meg kell győzni

-          menekülés – mókus gyerekek, akik szenvednek

Zárás (5’/104) – összegzés, a fontosabb csomópontok megjelölése, felidézése, köszönet mondás, elköszönés.

Megyünk, és megkeressük a barátainkat, hogy elmondjuk nekik, hogy mit lehet tenni.

Megjegyzés: A vázlatban nem jelöltük mindenhol a mókusok szerepeit, hiszen ez egyfajta kanavászként szolgált. Ezek a szövegek soronként jelentik a megszólalásokat. Az egyik mókus félősebb, a másik mókus optimistább - hogy lehessen kapcsolódni hozzájuk, de tudják a kételyeket is meghallani, és kiemelni.

Az igazi kihívást a vázlat abban kínálja, hogy a tanári szerepek kis és kiszolgáltatott állatkák, akik alacsony státuszban vannak jelen. Ez másfajta attitűdöt kíván, mint a szokásos vezetői szerep. Ugyanakkor, amikor a mókusok megjelenítik az erdei történéseket, akkor felveszik a Róka szerepét is, és Kacor királyét - tehát a mókusok azt játsszák, hogy ők a Róka és Kacor. Ilyenkor ki-be léphetnek a kétszerep között, mert ők a játék során végig mókusok, és nem kell drámatanárként megjelenniük - azaz nem kell kilépni a szerepből, hanem végig az alap-mókus-szerepként vannak jelen.

A történetben azt vizsgáltuk, hogy miként válhatott érdemtelenül egy macska az erdő királyává. Szerintünk a Róka félelme és butasága tette királlyá Kacort és a macska a lustasága miatt nem