1. TEKINTETVÁLTÓS HELYCSERE játék

Célja: ne ütközzenek a párok, figyeljünk egymásra, tudjunk a tekintetünkkel egymásra figyelni és kommunikálni.

2. FOGJ KEZET MINDENKIVEL! játék kombinálva egy kreatív névtanulással:

Mindenki válasszon magának egy olyan kitalált vezetéknevet, amely alliterál a saját keresztnevével és egy rá jellemző tulajdonságot ír le pl. KEDVES KATI, ELMÉLÁZÓ EMESE stb. - Térkitöltő séta közben 1-2 perc alatt kell mindenkivel kezet fogni, és bemutatkozni ezen a néven, megjegyezni minél több nevet.     

Célja: memória- és figyelemkoncentráció fejlesztése, névtanulás.

3. LABDÁS JÁTÉK - dobjuk a labdát valakinek, és MONDJUK A NEVÉT, AMIT AZ ELŐBB MEGJEGYEZTÜNK (körben állunk).

Mindenkihez egyszer mehet csak a labda, ha nem (ha valaki olyannak dobják, akinél már volt), akkor STOP, ELÖLRŐL!- És ugyanolyan sorrendben elölről kell kezdeni a labda továbbadását, dobását.

Célja: memória- és figyelemkoncentráció fejlesztése, névtanulás.

4. TABLÓ alkotás

Térkitöltő, haladó mozgás, séta a teremben zenére, a zene ütemét és hangulatát felvéve kell mozgással kitölteni a teret.

A zene megszakításakor a játékvezető 5-ig számol, eközben csoportos tablót-csoportképet kell alkotni a teljes csoportnak egymáshoz igazodva, egymásra figyelve megadott témákban (2-4 alkalommal ismételve idő függvényében): pl.

• iskola udvaron
• rock koncerten
• mozi előcsarnokában
• futófesztivál rajtjánál
• közértben stb.

Célja: koncentráció-, megfigyelőképesség fejlesztése, együttműködési, kapcsolatteremtési- és reakciókészség fejlesztése.

5. MI A KÖZÖS BENNÜNK?

Párok egymással szemben ülve 1-2 percig beszélgetnek, beszélnek magukról, próbálnak minél több dolgot találni, ami közös bennük - le is írhatnak legalább 5-6 dolgot, amiben megállapodnak pl. szeretik a komolyzenét, kedvenc étel, sokat kirándulnak stb.

2-2 pár összeül egy négyes csoportba, és ők is beszélgetnek 1-2 percig, keresnek közös dolgokat, érdeklődési köröket stb. az előző egyeztetéseket felhasználva - le is lehet jegyezni ezeket.

2-2 négyes csoport összeül egy nyolcas csoporttá, és megbeszélik, hogy mi a közös bennük.

6. Teljes csoportos rövid megbeszélés, tapasztalatok összegzése: MI A KÖZÖS EBBEN A CSOPORTBAN?

A SZERZŐ REFLEXIÓJA: Olyan motivációval jelentkeztem a Nyitott Klub - JÁTSSZUK LE! 2.0  projektjére, hogy eddigi drámás és játszó tapasztalataimat gazdagítom, új ötleteket és motivációkat szerzek, és konkrét, a mindennapi életben azonnal hasznosítható fortélyokhoz jutok általuk.

Tanítói és magyar tanári főiskolai diplomám mellé számtalan akkreditált pedagógus továbbképzést elvégeztem már az elmúlt 30 évben, majd 5 éve az ELTE-PPK játék- és szabadidő szervező MA tanári szakát is. Ezek közül pedagógusi életemet alapvetően két képzés változtatta meg: a „Színjátszó-rendezői 30 órás alapozó képzés pedagógusok számára” Honti György vezetésével, és a 120 órás drámapedagógiai tanfolyam a Drámapedagógiai Társaság szervezésében Kaposi László vezetésével. Ezek hatására a játék és a drámajáték, drámás eszközöket felhasználó játék mindennapi eleme lett tanítói munkámnak. Teljesen megváltozott hozzáállásom és módszertáram az iskolában.  Sokszor kötetlenebb, játékra épülő tanórákat tartok, amelyeknek célja az együttműködési képesség, a koncentráló készség, a kreativitás és fantázia fejlesztése; lényeglátás és megfigyelőképesség fejlesztése; az empátiás készség, tolerancia, önismeret fejlesztése; a verbális és nem verbális kommunikációs eszközök használatának és az önálló döntések meghozásának gyakorlása. Ez az idei a 8. tanévem, hogy felső tagozaton, 5. évfolyamon heti 1-1 órában tanítok egy drámajáték nevű tantárgyat is, amelynek célja az alsó és a felső tagozat közti átmenet megkönnyítése. Ez a 13. tanévem, hogy színjátszó szakkört vezetek, és ez a 31. tanévem, hogy tanítóként kicsikkel dolgozom. Rengeteget játszom minden korosztályú gyerekcsoporttal. Ezért nagy izgalommal vártam a NYITOTT KÖR foglalkozásait, mert szeretem időről időre felfrissíteni tudásanyagomat, új impulzusokhoz, ötletekhez és élményekhez jutni, hogy újabb nézőpontokat kapjak a játékokhoz, és hogy konkrét tapasztalatokat szerezhessek, mint játszó. Úgy érzem, hogy sikerült is ezeket megkapnom, és nagyon jól éreztem magam ezeken a közös alkalmakon (a 10-ből 8x megjelentem a szerződésnek megfelelően), élményszerűek és tanulságosak voltak az órák és a megbeszélések is. Jó volt új embereket, játszótársakat megismerni.

 

• Mit tanultam játékvezetőként a kurzusban?

Rögtön első játékvezető voltam. Azért vállaltam el ezt a feladatot, az ismerkedő játékok vezetését, mert számtalan ilyen ismerkedő órát tartottam már különböző korosztályú gyerekcsoportnak, de még felnőttekkel sosem játszottam ilyeneket. Számomra tanítóként természetes, hogy a játékszabályokat világosan, rövid és egyértelmű utasításokkal ismertetem, mert kicsikkel játszva azt tapasztaltam, hogy csak ez a célravezető. Örültem, hogy a visszajelzésekben a játék után azt mondták a játszók, hogy ez tetszett nekik. Minden játékvezetésemnél az iskolában is egy-egy szóval, vagy gesztussal próbálom a csoport figyelmét összeterelni a játékszabályok ismertetése előtt, az új játék kezdetekor, mert csak így lesz minden érthető, így lesz utána jó a játéktevékenység. Most is így tettem. Sokszor játszom próbajátékot is, itt most erre nem volt szükség. Jó visszajelzés volt, hogy mindenki pozitívumként jelezte nekem vissza a játékvezetési stílusom milyenségét. Mint játékvezető úgy éreztem, hogy mindenki élvezte a játékokat. Sikerült mindent a tervem szerint megvalósítanom. Az első 4 tervezett játékot évről- évre sok-sok változatban folyamatosan játszom gyermekcsoportjaimnál, mindig beválnak, ők is szeretik. Az 5. „játék” volt itt számomra a legizgalmasabb, mert azáltal lehetett a kötetlen beszélgetések kapcsán a legtöbbet megtudni játszótársainkról. Érdekes volt, hogy ennyi különböző korú, érdeklődésű és végzettségű ember hogyan talál közös pontokat. A játéksor utáni megbeszélésen úgy érzem, hogy pozitív, megerősítő visszajelzéseket kaptam, ezért semmit sem változtatnék utólag.

 

• Mit tanultam játékosként a kurzuson?

Játékosként rengeteg konkrét élményt szereztem: játszani felnőttként is jó és felszabadító.  Megélhettem, hogy akikkel együtt játszom, azokkal a játék által szorosabb lett a kapcsolatom, jobban megismertem és elfogadtam őket. Szerintem egy osztályközösség életében is ezért van nagyon fontos szerepe a játéknak. Rácsodálkozhatunk egymásra különböző, a hétköznapitól eltérő helyzetekben. Jó volt különböző életkorú, különböző élethelyzetből érkező és különböző temperamentumú játékvezetők játékaiban és tanítási drámáiban részt venni, mert mindenki egy kicsit máshogy gondolkodik, másképp reagál, más a stílusa, így ez a sokszínűség sokféle tapasztalatot is eredményezett.

Rengeteg hasznosítható, felhasználható új játékot kaptam, amelyek egy részét már ki is próbáltam a gyakorlatban, és ez újabb és újabb sikerélményt is jelentett az iskolában is. El is meséltem a gyerekeknek, hogy ezt vagy azt a játékot a hétvégén tanultam, hogy milyen jót játszottunk ott tanár-társaimmal. És ez egyfajta tiszteletet vált ki bennük, meg is fogalmazták, hogy kevés felnőttet ismernek, aki ilyen lelkesen és komolyan játszik a gyerekekkel is együtt, és hogy örülnek annak, hogy egyenrangú partnerként kezelem őket.

Köszönöm, hogy részese lehettem a projektnek.

 

Budapest, 2017. április 10.                                                         Makráné Várjon Katalin