FORMA: gyakorlatsor
CSOPORT: felnőttek
TÉMÁK: Honnan jövök? Hová megyek? Épp hol vagyok?
IDŐTARTAM: 120 perc
FIGYELEM! A foglalkozás egészének megvalósítása, mivel a résztvevők személyes élményeivel, tapasztalataival dolgozik, csak összeszokott csoport számára ajánlott! Részelemek természetesen fiatalabb korosztállyal, illetve alkalmi csoportokban is megvalósíthatók.
A Nyitott Klub tagjai számára a Karácsony előtti utolsó találkozásra szántam elgondolkodásra, évlezárásra, újrakezdésre.
- Hogy vagy itt és most?
- Sétálj a hangulatodnak megfelelően! Jelenítsd meg a mozgásoddal!
- Tegyél hozzá egy jellegzetes mozdulatot! Haladj tovább így!
- Adj ki hangot is hozzá! Ez lehet egy sóhaj, egy felkiáltás, egy szó vagy egy mondat! Jól figyeld meg, mit csinálsz, jegyezd is meg!
- Cseréljünk hangulatot!
Két egysoros vonalban egymással szemben állunk. Ha páratlanul vagyunk, én is beállok az előző játékba, hogy legyen nekem is elkészült mozgásformám. Az egyik sor első embere elindul a másik sor utolsó embere felé átlósan, a kitalált hangulatának bemutatásával. Középen találkoznak, akkor átveszik egymás mozgássorát, és a kicserélt hangulatnak megfelelően mennek tovább, a párjuk helyére. Amikor ők helyet cseréltek, jön a következő pár. A többiek végignézik a két ember helycseréjét. Addig tart a játék, míg mindenki sorra nem került, azaz amíg az első sor utolsó embere helyet cserél az másik sor első emberével.
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: Kiváló bemelegítő gyakorlat-pár, mivel lehetőséget ad a résztvevőknek reflektálni aktuális állapotukra, miközben ki is lépteti őket abból.
- Bizalomjáték – életkör
Egy kötélből kört formálok, mindannyian ráállunk, szorosan egymás mellé. Születési időpontunk alapján sorba kell rendeződnünk úgy, hogy legalább egy lábunk mindvégig a kötélen kell maradjon. Segítsünk egymásnak a helyünk megtalálásában!
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Úgy gondolom a bemelegítés, az első három játék elérte célját. Egymásra hangolódtunk, a játszók mindannyian élvezettel, egyre érezhetőbb felszabadultsággal vettek részt a feladatokban. Ezért is hagytam ki az óravázlatom szerinti 4. pontban szereplő villámkérdéseket, utólag is bebizonyosodott, hogy a szoros időkorlát miatt ez indokolt is volt.
- Villámkérdések (az óratesztelésből a szerző kihagyta)
Körben ülünk a földön. Meggyújtok egy gyertyát, amelyet körbeadunk. Mindenki kap egy villámkérdést, addig nála van a gyertya. (Eredetileg gyufával kell játszani, a gyufa meggyújtásától az elégéséig van ideje gondolkodni, választ adni az éppen sorra kerülőnek.)
Példák:
-Jól érzed magad a jelenlegi életkorodban?
-Mire vagy az életedben a legbüszkébb?
-Mi a legjobb tulajdonságod?
-Mi a legrosszabb tulajdonságod?
-Hiszel a reinkarnációban?
-Szerinted az anyagi jólét összefüggésben van a boldogsággal?
-Sikeresnek érzed magad a munkádban?
-Definiáld egy szóval a halált!
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Nyilvánvaló, hogy kevésbé érezték volna merésznek az 5. feladatot a játszók, ha előtte beszélünk önmagunkról, ezzel belementünk volna az intim szférába, amely erősen támadva lett az önmagunk életéből készített állóképekkel.
- Állóképek az életemről
Minimum 4 állóképben jelenítsd meg életed eddigi legfontosabb legjelentősebb pillanatait! Az 1. vázlatpont A születés legyen mindenkinél! Írd is le az állóképek címét! Gyakorold az állóképek összekapcsolását is! Mindenki kap egy írólapot és egy íróeszközt. Önálló átgondolásra, a mozgáselemek gyakorlására legalább 10-15 percre van szükség.
Amikor mindenki készen van, párokban bemutatjuk, egy játszó olvassa a társa által leírt címet, a másik pedig előadja hozzá a kitalált szoborpózt! Az előadás alatt relaxációs zene szól. Mindenki produkcióját végignézzük.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Visszajelzésként többen is elmondták, hogy merész volt ez a feladat, túl sebezhetővé teszi a szereplőket. Igen. Egyrészt ilyen jellegű feladatokat a 15 éve vezetett csoportommal szoktam csinálni, ahol a bizalmi légkör olyan, hogy nem okoz senkinek problémát, hogy megmutassa legbenső énjét, illetve mivel heti rendszerességgel találkozunk, feloldhatóak és kezelhetőek az ilyen jellegű játékokból adódó lelki „megzuhanások”.
Valóban merész voltam. De hiszem, hogy ott van dolgunk magunkkal, ahol valami nincs rendben, ahol kimozdulunk a homályba, elhagyjuk a biztonságosat, és kilépünk a komfortzónánkból. Megrázott, hogy az egyik játszótársam megkért, hadd ne kelljen részt vennie. Természetes, hogy kiült. De bántott, hogy vajon bántottam őt ezzel a gyakorlattal? Fájdalmat nem akartam okozni. Óra végén elmesélte, hogy van egy feldolgozhatatlan trauma az életében. L Más is volt, aki nem szeret megnyílni ennyire mások előtt. Sokan viszont épp ezért voltak hálásak, hogy kiadtak valami olyat magukból, ami már rég ott lapult a mélyben. Megéltek a játék során egy érzést, felszínre került, amire jó volt „ránézni”. Azt is visszajelezték, hogy ez szinte már „pszichodráma”. Tudom, hogy nagyon nagy felelősség ilyet vezetni. De bíztam benne, hogy gyakorlott drámatanárok, színész-tanárok között kipróbálhatom sérülés nélkül.
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: Valóban korainak hatott a gyakorlat az óra első harmadában, és olyan gazdag lehetőség, amelyre egy hosszabb, lassabb folyamatot is lehet építeni. Fontos szakmai kérdés a gyakorlat feldolgozásának módja, amely nagyban függ a levezető személyiségétől. Beszélgessünk utána a látottakról, vagy hagyjuk „csak” megtörténni? Csoport és foglalkozásvezető függő. Zsuzsa könnyed és megengedő jelenléte önmagában elvette a bántó élét a gyakorlatnak, de szükséges lehet egy levezető beszélgetés.
- Boldog az életed?
A terem képzeletbeli átlójában felállunk. 0-10-es skálán, mennyire érzed magad boldognak? A terem egyik sarka a 0, az átellenes sarka a 10. Miután mindenki beállt a megfelelő helyre, kétfelé osztom a csapatot, mindkét csapat kap egy csomagoló papírt, és filctollakat. Az a kérésem, hogy írjátok le a papírra, akik 0-5-ig álltak: Mi az, amitől nem vagy boldog? A 6-10-ig állók: Miért érzed boldognak az életed?
Amikor mindkét csapat elkészült, felolvassuk a leírtakat. Mindig felváltva szólalnak meg a csapatok, „felelgetve” egymásnak.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Érdekes megfigyelés volt, hogy a „boldogtalanok” feszengtek a feladattól, majd visszajelezték, hogy amiket a „boldogok” mondtak, rájuk is igaz. Számomra ez nagy tanulság volt, hogy nagy átlagban egyformán kapjuk az élettől a jót-rosszat, de az a nem mindegy, hogy mit látunk meg belőle. Pozitív szemléletre van szükség. A boldogság belülről fakad.
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: A foglalkozáson a „boldogtalanok” a prezentáció módjával oldották a feszültséget: egyszerű felolvasás helyett ritmizálták, megzenésítették a bemutatást. Érdemes lehet egy cserét végrehajtani, hogy mindkét csoportnak legyen lehetősége kiegészíteni mindkét listát, ezzel feloldható a feszengés.
- Engedd el!
Akármelyik csoportban is voltál, biztos, hogy te is küzdesz nehézségekkel, problémákkal. Vegyél el egy lufit, és miközben felfújod, gondolj erősen erre a problémára, ami most leginkább foglalkoztat! Megvárom, míg mindenkinek sikerül felfújni a lufit. Most engedjétek el a lufikat, nézd, ahogy elrepül!
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: Nagyszerű élmény a résztvevőknek, ha beleengedik magukat.
- Tanári szerepbe lépés – Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?
A lufik repülésének hangját kivárva, amikor csend lesz, ugyanazon az átlón végighaladva elmondom a verset. Néhányakat megérintve, spontán mozgásokkal: leülés, hanyatt fekvés, ami épp kívánkozik. A végére az ellenkező sarokba érek, megállok.
- Csoportos szobor alkotása
A verset annyi részre szétvágom óra elején, ahányan jelen vagyunk. Mindenki kihúz egyet. A részletek meg is vannak számozva. Akinél az első részlet van, feláll, elmondja a verssort, és beáll középre egy szoborpózba a vers, a mondanivaló hangulatát megjelenítve. A második részlet következik, ő is elmondja a sorát, majd kapcsolódnia kell az első emberhez a szoborban. Ez így megy, amíg mindenki sorra nem kerül.
- Képzelt riport… Valaki mondja meg… - közös éneklés
A szobor megalkotása után rögtön bekapcsolom a zenét, középre teszem a dalszöveget, és énekelni kezdek. Spontán bekapcsolódásra van lehetőség.
- A dal előadása
4-5 fős csapatokat hozok létre.
Az első lépés, hogy a dalszövegből maximum 3-4 mondatot, sort tartsanak meg. Válasszátok ki a számotokra legfontosabb sorokat!
Majd ezeket a sorokat adjátok elő, lehet énekelve, lehet prózában, és válasszatok hozzá színes anyagokat és ritmushangszereket! Alkossatok egy kompozíciót mozgásszínházi elemekkel, használjátok az anyagokat, és ritmussal kísérjétek!
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: A 7.8.9.10.11. pont szerintem szép ívet írt le. Az óra végi értékelésben is ezt jelezték vissza a többiek. Művészi volt, a játszók bevonódtak, átélt, mély pillanatok születtek, az érintések, tekintetek megható, bensőséges élményt adtak. Ehhez pedig szerintem szükség volt az óra eleji kicsit drasztikus megnyitásra.
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: A foglalkozás egésze inkább hangulati-érzelmi, mintsem logikai dramaturgiát követ. Bár valóban szép a bejárt ív, itt az volt az élményem, hogy nehezek és nagyok a hangulati ugrások a Kosztolányi versre, és onnan a Valaki mondja meg című dalra és a feldolgozásra. Az alkotó rész beépítése lehet egyfajta kioldás a személyes megnyilatkozások után, így jó helyen van ez a rész, azonban a konkrét gyakorlatok átgondolandók, és lehet, érdemes ezzel lezárni az órát.
- Az élet folyója
Nyíl alakú post it és írószer kiosztása. Közben végigterítek egy nagy kék anyagot a földön. Instrukció: Ez az élet folyója.
Te mit teszel bele? Mit hagysz magad után? Mit szeretnél magad után hagyni? Mi a legfontosabb, amivel hozzá szeretnél járulni az ÉLETHEZ? Írj egyetlen szót a papírra! Ragaszd bele az élet folyójába!
Helyezkedj el kényelmesen! A csendből fogunk indulni. Először halkan szólalj meg, aztán egyre hangosabban egészen a kiabálásig fokozd fel a hangod! Azt az egy szót kell kimondani, amit a papírra írtál. Mindenki egyszerre! Majd újra fokozatosan elhalkulunk, amíg újra csend lesz.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Ez a játék nem valósult meg. Talán, ahogy néhányan javasolták, ha nem a magunk, hanem más cédulájának tartalmát kell kikiabálnunk magunkból, könnyebb lett volna… de az nem az, amit én célnak gondolok. Nem baj, hogy nem sikerült. Most és itt nem tudtuk ezt megfogalmazni jól, és kimondani sem. De ez egy élet feladata, nem pedig ezé az óráé.
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: Az előző megjegyzésben írt lezárás gondolata azért is fogalmazódott meg, mert a foglalkozáson az volt az élményem, hogy a csoport ekkorra elfáradt, és ez is nehezítette Az élet folyójának megszületését. Ami, önmagában, egy kiváló gyakorlat, és Zsuzsa könnyedsége itt is kiváló légkört teremtett hozzá.
- Reflexió
Az órára sokféle színű nagy selyemanyagot hoztam. Válaszd ki, állj a mellé, amelyik leginkább kifejezi, hogy az órán hogy érezted magad! Akik egyfélét választottak, tekerjék maguk köré az anyagot.
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Kitárulkozásunk után beburkolózhattunk egy anyagba, azokkal, akik hasonlóképpen élték meg az órát, mint mi. Szerettem volna újra védettséget adni, megmelegedni, valakihez kapcsolódni. Szerintem az élet legnagyobb értéke, ajándéka az emberi kapcsolatok, azaz szeretni. Ezt kell építeni, miközben megtaláljuk és megőrizzük önmagunkat.
Remélem gondolatébresztő volt az órám, szerettem volna, ha az ünnepet úgy éljük meg, hogy érezzük, mindennap egy új lehetőség, különösen a Karácsony!
A FACILITÁTOR MEGJEGYZÉSE: Valóban jó élmény volt összeállni, összemosolyogni a hasonló élményt megélt társakkal. Esetleg még erősíthető a „felszabadulás” élmény valamilyen közös játékkal, úgy, hogy a csoportok még be vannak burkolózva.
- Búcsú
Mindenkinek kiosztom az óra mottóját:
„KINCSET SZÓROK SZÉT MINDEN PERCBEN!”
A SZERZŐ MEGJEGYZÉSE: Azaz használd ki a lehetőségeidet, élj tudatosan, legyél lelkes, szeresd az életet!
